A net. kétdimenziós lelki fürdő. Vadidegenekkel társalkodsz, amit buszon, vonaton, utcán általában nem teszel. Itt pedig boldogan, kitárulkozva, lelkesen és szószátyár módon, mint valami bugris hülyegyerek. Táncolsz a verbális fekáliában.
A net drog. Betűkbe konvertált megváltás. Csendbe forgatott hangzavar. Arctalan, névtelen és felszabadító mámor, kontroll és zabla nélküli, bármikor elővehető és eldobható, mindent jelentő semmi.
A net raktár. Embereké, akik szinte soha nem bújnak elő, de itt előhozzák, felszítják, odaköpik magukat a többiek elé, mert itt mondhatsz, amit akarsz, lehetsz, aki akarsz, és néhány órára elfelejted, amit el kell.
Megváltás, átok, vágyak, mondatok.
Nevek, telefonszámok, sorok.
E-mail-címek, betűk, rajzok.
És elperegnek, mint a homok. Mert közbeszól a harmadik dimenzió. A virtuális eufóriád valójában csak égő szemek, fáradt kezek, elzsibbadt lábak, a monitor zizegése, a cooler halk pörgése.

És mégis ragaszkodsz hozzá.
Mert nincs egyéb igazság számodra, csak az, amit önmagadnak hazudsz.

forrás:http://marquisdesade.blog.hu/

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.