Még mindig esik. Az ablakon kinézve, olyan mintha rá akarnának ülni a házakra. Nagy szürke pamacsok, ahogy szépen rásiklanak a lapostetőkre, közben meg lecsorgatják... Hm.  Ma az egész napom evésből, alvásból és zenehallgatásból állt. Eme rengeteg perc sem (..) volt…

 Csak álltam és néztem ahogy tombol a természet helyettem is. Hatalmas villámok voltak, a dörgések pedig a panel tömbök között még erősebbek voltak. Nem gondoltam volna, hogy idáig eljutok. Hogy még mélyebbre süllyedek/ünk. Süllyed. De igen, velem bármit meg lehet csinálni.…