Még mindig esik. Az ablakon kinézve, olyan mintha rá akarnának ülni a házakra. Nagy szürke pamacsok, ahogy szépen rásiklanak a lapostetőkre, közben meg lecsorgatják... Hm.  
Ma az egész napom evésből, alvásból és zenehallgatásból állt. Eme rengeteg perc sem (..) volt elég, hogy rendberakjam magam. Tudom, hogy jön majd valami és minden megváltozik, csak türelmetlen vagyok, nehéz kivárni. 
Praktikus okokból és a saját lelki békém miatt elkezdtem megint a tabit. Nem akarok megint másfél hétig itthon bőgni, idegeskedni, kifutni a világból. Meg veszek egy kutyát, vele álmodtam, mostmár tuti. Csinálok nyelvvizsgát, jogsit, elválalom a pesti gyakornoki melót, megcsinálom a műkörmös tanfolyamot, tanulok spanyolul és szakosodom is. Ennyi elég lesz? Rendben vagyok? :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.