Bárcsak tudnám, hogy kiben bízhatok és kiben nem. Ma kiadtam magamból ami bántott, ami bizsergett, nem hagyott gondolkozni, nem hagyott másra gondolni. Ott helyben megkönnyebbültem, de most nem annyira jó. Olyan idegen a saját életem, olyan csapongó, a pillanat alatt minden a feje tetejére áll. Miért? Mitől? Hogyan?
Csak szeretném tudni, hogy mi a helyes, hogy pest után ki leszek e borulva, hogy szabad e ilyenbe belemennem.
Csak tudnom kéne, hogy kell e támogatnom exet, akarom e, vagy hogy ő akarja, mit kéne?
Csak tudnom kéne, hogy hogy kéne.

Luf jól megfogalmazta, olyanok vagyunk A.-val, mint a gyerekek, mindketten nagyon keressük máshol magunkat, közben meg valami maradvány gémkapocs még mindig köt. Legalábbis engem, és nem a szívemet, a lelkemet. Viszont valami hatalmas defekt van nála, tegnap egész este rázott tőle a hideg, még sosem éreztem, hogy ennyire ne lenne valami okés vele. Valami, valami nagyon...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.